Beautiful liquid life

Drugzone

Tagok:

Linda Daemon (énekesnő)

Tommy Muratore (gitáros)

Marcell (dobos)

Attila Muratore (gitáros)

Dj Dió (kütyüs)

Johnny Ian (basszusgitár)

Kép róluk:

Videó:

 http://www.indavideo.hu/video/Drugzone_-_Make_Me_Kill

Múlthéten voltunk Simontornyán Rómeó Vérzik koncerten. Eddig még nem sikerült erről írnom. Hát kibaszott jó buli volt:) Imádom ezt a zenekart nagyon. Különösebben nem történt semmi extra, de meg kellett őket említenem itt:) Íme egy kép róluk:

Tegnap egyik barátnőmmel mentünk a Gödörbe, csak mert mért ne:) Riff/Raff volt. Nem buliztam halálra magam, de jól elvoltam Ciccel. Jó volt már látni a fejét:) Jó lenne gyakrabban csajbulizni asszem, de elvileg most talán sikerülni fog...

Mostanában nem nagyon van időm ide írkálni de majd igyekszem.

Zeneajánló:

Péntek-en bulizhatnékom támadt, úgyhogy elmentünk Borgödörbe. Tök jó volt, bár nem akartam inni, ennek ellenére sikerült egy kicsit nagyon beteáznom. No, de már vagy 3 hónapja sehol nem voltam, így ez megbocsátható asszem. Volt 2 zenekar, de nem tudom mi, a lényeg hogy jól éreztem magam:) Gödör után itthon elmentünk a Bisztróba, ahonnan hajnali 4re értünk haza. Ott a szokásos paraszt emberek paraszt faszságai műsor ment, de segáz.

Szombat-on szenvedtem, és anyu tök jó kaját csinált: rántott gomba, gomba pörkölt meg rántott karfiol. Úgyhogy jól bekajáltam...

Vasárnap Búcsú volt itt Pusztulatvárosban. Én ezekért a dolgokért nem rajongok, de azért kiszoktam menni csak úgy. Nem volt valami hú, de nagy szám...

Hetfő-n meg mentem iskolába, yeah. Úgy  gyűlölöm, ahogy van. Fasz kivan vele már. Jah és 7 órám volt...

Kedd-en nincs első órám és az utolsó is elmaradt, úgyhogy kemény 3 órám volt. Ezt már szeretem:)

Szerda, azaz ma ismét 7 órám volt, de mivel valami nyílt nap volt a suliban, így kellettt 10 ember, aki navigál. Ezért órán tök kevesen voltunk, minek következtében semmit nem csináltunk. A harmadik órában a Tanárnő késett, az is unalom volt így. 4-7. órában már  minden a szokott kerékvágásban ment. Dupla kereskedelmi ismeretek és marketing óra, yeah.

Holnap meg angoldoga, nah ez is hiánycikk nekem nagyon. Meg lehet hogy ker. ismeretből is írunk. Hát tök jó lesz. Ismét 7 órán keresztül fogunk benn rohadni.

Most van az, hogy NEM AKAROK ISKOLÁBA MENNI!!!Nem is tudom, hogy miért nem, de az biztos, hogy nem.

Nem olyan rossz ez, csak pl. korán kell kelnem, ami soha nem volt az erősségem, 7 órám lesz, és úgy alapból nincs kedvem az egészhez.

Pedig szerintem tök faszán megcsináltam az üzleti kommunikáció házit. Mondjuk kicsit hülyeség, de megvan és ez a lényeg:)

Azt hiszem, holnap sokat fogok szenvedni, de ez van, szprájt:)

Somebody please help me!

Ezt leszámítva ma semmi extra nem történt, nincs kedvem semmihez, azt ennyi.

Emlékül

 Apunak:

Én a magas égre néztem, önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön
kihunyni készül egy gyertya-láng.
Apám elment, s ott a sírnál,
ahonnan mégegyszer visszanézett,
sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.
Most az idő már új lapot nyitott,
s a szavak miket számba adott,
megértek talán, hogy formát öltsenek.
Apu, most elmondom Neked,
amit úgyis tudtál, bízom benne,
bár nem volt szavakba öntve,
hogy erős karó voltál nékem
sorsom orkános szelében.
Hajóm alatt Te voltál a hullám,
s árbócomon a vitorla,
mi sérült életemet gyengéden
biztonságos partra sodorta.
Fészek voltál, ahová vissza-szállhatott
lelkem, ez az örök vándorló madár,
s röptettél, mikor hivott a látóhatár.
Nem kérdeztem meg soha Tőled,
hogy beváltottam-e reményeidet,
mikor kóborlásaimra idulva
arcomra csókoltál útlevelet.
Nem mondtam el soha, mit álmodtam,
pedig álmaimat is Tőled kaptam,
most már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha abban is a Te kezed volna.
Most felnézek, és kinyitom az eget
még egy percre, hogy elmonjam Neked,
hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zárva,
s most én őrizlek, védelek,
míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.
S mielőtt bezárulna az ég,
még két szót felkiálltanék,
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
Apu, szeretlek!

Kosztolányi Dezső- Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer....."
 

Péntek van. Egész nap itthon ültem és kb. semmit nem csináltam.

A nap jó híre: Hazajött nagymuter a kórházból, és a körülményekhez képest JÓL van!

A nap rossz híre:  Sikerült túl sokat gondolkodnom, ami azért szar, mert a hangulatomat kicsit odavágta.

Az utóbbi időben nem igazán jut időm semmire se, ami nekem fontos lenne, viszont minden másra igen. Ezáltal sokszor gondolkodom, hogy vajon mért alakul mindig minden máshogy, mint ahogy én szeretném. meg különben is itt a halottak napja és nekem ilyenkor nem igazán van jó hangulatom, ugyanis elég sok olyan ember nem él már, akiket szerettem, de valamilyen okokból kifolyólag mégsem alakult túl jól a kapcsolatunk. Sajnálom, hogy már nem tudok változtatni bizonyos dolgokon, de ez van. Ez ellen már nem tudok mit tenni.

A másik dolog,ami teljesen kikészít idegileg az a családom. Az, hogy nem igazán mennek jól a dolgok. Sok a veszekedés, a balhé. És én ezt már nagyon unom. Nagyon sajnálom, hoyg nem vagyok tökéletes, de ezek a dolgok nem csak rajtam múlnak, hiszen, ha egy bizonyos másik fél sem úgy áll a dolgokhoz, ahogy kéne, hát ÉN NEM FOGOK TÖVIG BENYALNI!!! Nem fogok mindig én megalázkodni, és kussolni, hogy csönd legyen.

A harmadik dolog a külvilággal való kapcsolatom. Oké, nem vagyok egyszerű eset, ez tény. De annyira nehéz sem, mint ahogy előadják mások. Én megpróbálok alkalmazkodni másokhoz a saját kereteimen belül, de nem fogom senki kedvéért feladni magam. A "baráti kapcsolataim" néháyn hónapig működnek, aztán hirtelen megszsakadnak. Magam sem értem mért. Tavaly végeztem a gimnáziummal, és ugye most mindenki szétszéledt. A volt osztályombeli "barátaimmal" egyáltalán nem vagy csak minimálisan tartjuk a kapcsolatot. Persze ezt is akkor, ha én keresek valakit.

Ez van, Sprite!

Ma szinte egész nap egyedül vagyok itthon. Nem lenne ezzel semmi gáz, csak kurvára unatkozom. Itt baszakodok a gép előtt, de ehhez sincs kedvem. Mint ahogy mostanában semmihez sem. Valahogy mindenbe belekezdek és 5 perc után megunom. És egyfolytában álmos és fáradt vagyok, mert még 1 jót aludni sem tudok. Vagy nem tudok aludni, vagy pedig rémálmaim vannak. Úgyhogy mostanság zombi üzemmódban működöm (már amennyire).

Tanulnom is kéne, de az meg végképp felejtős... Üzleti kommunikációból van 1 feladat, amivel ki lehet váltani a dolgozatot, de nincs hozzá lelkierőm. Pedig jobban járnék ha megcsinálnám, de kurvára nincs kedvem...

Jópár napja kibaszottul fáj a hasam. Nem tudom mi a rosseb van azzal is, de már bassza az agyam, mert régóta baszakodik és valahogy nem kéne, hogy nagyobb gáz legyen belőle. Hetek óta szenvedek a kurva életbe már.

A fasz ki van már mindennel... Egy hét  szünet, ami lófaszt sem ért. Aztán utána meg rohadhatok a suliban.

Mára ennyi voltam én.

Most van ugye az őszi szünet. El is terveztem, hogy mennyire hú, de kurva jó lesz, de mint mindig ez most se jött össze...

Hétfőből semmi emlékezetes nem rémlik.

Kedden valami Jehova cirkált kis városunkban. Jót röhögtem rajta, majd kimentem a papírért, amit osztogatott. Jó nagy hülyeség (szerintem). Elolvastam, mert fasz vagyok. NEM voltam rá kíváncsi és mégis elolvastam, bánom is.

Szerdán itthon rohadtam, filmeket néztünk asszem. Meg jött anyám húga a kisfiával. Életem legszebb napjai azok amiket velük töltök. A 11 éves kis elkényeztetett unoköcsikém egy észlény. És kibaszottul idegesítő és kb. gyűlölöm. Azért mert nagy pofája van, beképzelt, gerinctelen, idióta kis vakarcs. De azért ezt is túléltem, asszem.

Csütörtökön, azaz ma Dunaújvárosban voltam, nagymuternál a kórházban. utálok egyedül utazni, erre ismét rájöttem. De legalább holnap hazajöhet nagymuter és többet nem kell menni hozzá, yee.

Elsőre nem tudom mit kéne írjak, kezdem hát az alapokkal. Szóval: Samara vagyok, 19 éve boldogítom a jónépet:) Pusztaszabolcson vergődök, jelenleg kereskedelmi ügyintézőnek tanulok, bár számítástechnikával szeretnék foglalkozni. Majd talán jövőre sikerül az is:)

Nem vagyok szép, de van bennem valami visszataszító. Rengeteg hátrányom mellett van egy csomó rossz tulajdonságom is.

Valahogy így tudnám jellemezni magam:)

Ez vagyok én: